• by Juventus Language Group

• 5 évvel ezelőtt

A felnőttek nyelvtanulásában a tanár szerepe bizony megváltozott. Feladatuk a facilitálás, a nyelvtanulás segítése. Amikor ezeket halljuk, biztosan szükséges változtatni.

• a tanár beszél a legtöbbet az órán
• a tanár irányítja a feladatokat
• a tanár folyamatosan adja a visszajelzést a nyelvtanulói teljesítményre vonatkozóan

Íme, néhány érv, hogy a tanári beszédidő csökkentése növeli a nyelvtanulók önbizalmát és motivációját, a bátrabb nyelvhasználatot.

1. A túl sok tanári beszéd idő limitálja a nyelvtanulók lehetőségét a beszédre. Egy 45 perces órán például, ha csak 5 nyelvtanuló van jelen, azonban a tanári beszél az óra felében, a nyelvtanulók egyenként mindössze 4 percet kapnak!
2. Ha a tanár túl sokat beszél, az frontális oktatási módszerhez fog vezetni, és monotonná válik az óra. Ha nem vonjuk be a nyelvtanulót, az a figyelem és koncentrálóképesség csökkenéséhez, unalomhoz vezet, ami maga után vonja, hogy kevesebbet tanul meg a nyelvtanuló az órán, hiszen kevesebb dologra fog emlékezni.
3. A túl sok tanári beszéd oka gyakran az, hogy a tanár olyan információkat is megad, amelyeket a nyelvtanulók maguk is ki tudnának találni, következtetni, ügyes rávezetési technikákkal.(nyelvtani szabályszerűségek, szavak jelentése, hibák javítása, stb)
4. Ha a tanár dominál az órán, kijelöli a témát, felszólítja a nyelvtanulókat, felteszi a kérdéseket, értékeli a nyelvtanulók válaszait, akkor a nyelvtanulók szerepe válaszadásra korlátozódik! Ezáltal a beszédkészség fejlesztése komoly akadályokba ütközik.
5. A tanári dominancia elveszi a nyelvtanulóktól a lehetőséget, hogy saját tanulási eredményeikért, és teljesítményükért felelősséget tudjanak vállalni, hiszen a tanáruk dönti el, mit tanulhatnak, és mikor.

Jól bevált stratégiák a tanári beszédarány csökkentésére:

Az első, és legfontosabb: használjuk a kommunikatív technikákat az órán. Számos olyan feladat van, amelyet nem kell feltétlenül a tanárnak irányítania:

• pármunka
• csoportmunka
• az egyéni feladatok ellenőrzése is kiscsoportban, vagy párokban

És még pár tipp:

1. A hosszas magyarázatokat kerülve, alkalmazzuk a rávezetés módszerét (elicitation); mutassuk meg a nyelvi jelenséget, ahelyett, hogy magyaráznánk
2. Ösztönözzük a nyelvtanulókat, hogy egymásnak tegyenek fel kérdéseket
3. Ha szükség van rájuk, az átfogalmazásokat a nyelvtanulók tegyék, ne a tanár
4. Összegzések, óra végi összefoglalások a nyelvtanulók feladata legyen, ne a tanár tegye
5. Adjunk lehetőséget a nyelvtanulóknak, hogy csoport és pármunkában cseréljék ki gondolataikat a frontális kérdezés helyett
6. A nyelvtanulók tegyék fel a follow up kérdéseket egymásnak, és ne a tanár
7. Ahelyett, hogy a tanár kérdezné a nyelvtanulókat, engedjük át nekik, hogy ők kérdezzenek, egymástól, és a tanártól is
8. Úgy ellenőrizzük az utasítás megértését, hogy a nyelvtanulókkal megismételtetjük az instrukciót (ahelyett, hogy a tanár ismételné el többször, feleslegesen növelve a tanári beszéd arányt)
9. Adjunk felkészülési időt a nyelvtanulóknak egy-egy beszéd feladat előtt
10. Adjunk olyan feladatokat, amelyek fejlesztik a „kikövetkeztetési készséget”
11. Ne mi ismételjük el, amit egy-egy nyelvtanuló mond, ha úgy látjuk, nem mindenkinek világos: kérjük meg, hogy ő maga ismételje el
12. Várjuk meg türelmesen a választ, ahelyett, hogy mi magunk mondanánk azt meg, vagy feleslegesen ismét elmondanánk a kérdést – a nyelvtanulók reakciója sokszor csak azért késik, mert időre van szükségük a megfogalmazáshoz
13. Ne adjunk plusz információkat akkor, amikor erre nem igazán van szükség- legyünk szűkszavúbbak!

Illés Csilla, Juventus Képzési Központ
www.juve.hu

• Felnőttképzés, Nyelvtanfolyam, Nyelvtanulás, Vállalati nyelvi képzés

Előző post