super-businessman

Szituáció vagy szimuláció? Beszédkészség-fejlesztés a tanár szemszögéből

Sokszor hangsúlyozzuk a kommunikáció központú nyelvtanítás és nyelvtanulás fontosságát az üzleti képzéseken, ami nyilvánvalóan más tanítási eszközöket vonz, mint a hagyományos nyelvoktatás. Két, bizonyítottan hatékony módszerrel, a szituációs illetve szimulációs gyakorlatokkal foglalkozunk ma.

Minden fórumon szó esik róla, sőt, mondhatnánk, már a csapból is az folyik, hogy milyen fontos a beszédkészség minél hatékonyabb fejlesztése az üzleti nyelvórán. Nem meglepő, hiszen a nyelvtanulóknak az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy tudjanak, merjenek beszélni, a való élet adta helyzetekben megszólalni, reagálni, és kifejezni gondolataikat.

Erre a célra rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre, de talán a legjobb eredményeket a szituációs, szimulációs megoldások hozzák.  A szituációk, vagy szimulációk mintegy átmenetet képeznek a valóság, és a nyelvóra steril, mesterséges környezete között. A hallgatók a nyelvóra adta, még biztonságos közegben, mégis valódi élethelyzetet imitálnak. Nos, akkor szituáció, vagy szimuláció? Mi is a különbség közöttük?

A szituáció nem más, mint egy, a valós életből vett élethelyzet eljátszása, amikor a nyelvet tanulók szerepkártyákat kapnak, vagyis valaki más bőrébe kell bújniuk. A szimuláció esetén ezzel szemben mindenki önmagát játssza. Vajon melyik célravezetőbb?

Nincs jó és rossz válasz, ez is, mint minden más, a csoport összetételétől, a csoporttagok személyiségétől függ. Vannak, akik szívesebben vesznek részt szimulációban, hiszen a saját munkaterületükön szakértőnek érezhetik magukat, és így könnyebben, magabiztosabban beszélnek egy ismerős téma kapcsán.

Mások viszont éppen azt találják könnyebbnek, hogy ha szerepet kell játszaniuk, különösen, amikor közvetlen munkatársaikkal ülnek egy csoportban: így nem kell attól tartaniuk, hogy esetleg tévednek, és ez rossz színben tünteti fel őket kollégáik előtt. A tanár felelőssége, hogy felismerve az egyes emberek személyiség jellemzőit, a megfelelő módszert válassza. A témaválasztás igazán egyszerű: kérdezzük meg a hallgatókat! Hiszen a nyelvtanfolyam során alapvető, hogy állandó kommunikáció legyen a tanár és a nyelvtanulók között.

Milyen helyzetekben kell az idegen nyelvet használniuk? Volt-e már olyan, hogy az adott szituációban nem tudták, mit, és hogyan mondjanak? Így bármilyen, az éppen tanult üzleti témát cégre, hallgatóra, személyre szabhatjuk. S hogy hogyan teremthetjük meg a kívánt beszédhelyzetet? Miért is ne várhatnánk a hallgatókat, meetinget szimulálva, amikor is kollégákként üdvözöljük őket a terembe lépve és a meeting napirendi pontjai várja őket az asztalon.

Ha pedig mindezt szituációnak szánjuk, ugyancsak már a terembe lépve átadjuk „névkártyáikat” feltüntetve rajta a képzeletbeli cégnél betöltött képzeletbeli munkakörüket és pozíciójukat. Mindössze annyi a tanár dolga, hogy előkészítse a párbeszédet háttér információkkal, és kibontakozhat a parázs vita!

Az első „sokk” után könnyedén belehelyezkednek a hallgatóink a szituációba, hiszen ki ne szeretne játszani? Az erre fordított idő sosem lehet elég, mert a tananyaggal is haladni kell és akár az egész órát elviheti egy jól sikerült meeting szimuláció, amikor akár „egymás torkának esnek” a résztvevők, de ez valójában nem baj, hiszen a beszédkészség-fejlesztés az alapvető cél.

Szerző: Illés Csilla, a Juventus Képzési Központ nyelvtanára

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.